A ponyvafedésű
acélszerkezet története
A közel 64 méter széles lerakótérnek a betározás idején az ideiglenes fedésére a korábban
kivitelezett lerakóknál alkalmazott kerekeken gördülő szerkezet mozgatása már
nehézkes lett volna. Ezért merült fel az acél főtartók közötti ponyvafedés
gondolata, amelynél kezdetben az utolsó acéltartók szétszedésével és elől
történő összeszerelésével képzeltük el a lerakás feletti fedés helyét
változtatni.
E szerkezet tervezéséhez szükséges talajmechanika vizsgálatokat, majd
később az alapozási terveket a BME
Geotechnikai Tanszéke készítette el dr. Kováts Miklós
vezetésével. A ponyva és a tartószerkezet engedélyezési tervéhez szükséges
számítások a BME Tartószerkezetek Mechanikája
tanszékén készültek. (A gépi számításokat dr. Tornyos Árpád adjunktus úr
végezte) Az egymástól 14 méter tengelytávolságra levő hét darab íves, 64 m
támaszközű, acél főtartó mindegyike kétcsuklós négyövű rácsostartó.
Ezeknek egymástól mindkét irányban 2-2 méter tengelytávolságra levő övei HEA 160 – HEB 180 szelvényekből, a rácsrudak 60*60*4 – 80*80*4-es,
az oszlop rudak 50*50*4
zárt szelvényekből készültek. A teljes acélszerkezet tömege csaknem 150 tonna.
A lefedéshez használt ponyvafelület közel 7500 m2.
A környezetvédelmi tervek és a teljes engedélyezési dokumentáció
összeállítását Zeke János irányította. A 2003 februárjában beadott terveket 2004 október hónapban hagyta jóvá Galgamácsa, Vácegres, Váckisújfalu
Körjegyzősége.
A kivitelezéshez az acélszerkezet gyártmányterveit, valamint a ponyva szabásmintáit
a Galaskó Bt. készítette 2005 első
felében.
2005. márciusában kezdte a megbízó a földmunkákat. A cölöpalapozást és
az azokon nyugvó vasbeton alaptestek építését a BRK Speciális Mélyépítő
Kft. végezte el. Négy kazettához szükséges alaptest készült el,
kétszer annyi, mint amennyi az első ütembeli lefedéshez szükséges volt (14
helyett 26), a földmunka pedig több mint 200 méter hosszon elkészült,
előkészítve a későbbi veszélyes hulladéktároló kazetták helyét is.
A felszerkezet generál kivitelezésre a Nova Alpin Kft.
(vezetője Szabó Miklós) vállalkozott. (A ponyvát alvállalkozóként a Hungaplan Kft.
konfekcionálta, az acélszerkezetet a Gegő Kft. gyártotta le.) A 6
ill.12 méteres hosszúságú elemekben legyártott acélszerkezet helyszíni
összeszerelése augusztus legvégén kezdődött és szeptember 20-án már mind a hét
főtartót helyére emelték az autódaruk.
Az ívekre a ponyvát október elején kezdték felhúzni és a hó végére már
készen volt a megfeszített, teherviselő ponyvafedés. Az acélszerkezet
felállítása után kezdődött a szigetelőrendszer kialakítása (SZIGTA Kft) a
lefedett első két kazettában. A használatbavételi engedélyt 2006.03.30-án
adták ki. 2007 második felében már eléggé megtelt a tároló terület, ezért
2008-ban (technológiai okokból) egy további ívvel meghosszabbították a lefedett
rész. Így a szélső acéltartók egymástól mért távolsága
100 méterre nőtt. Ezzel egy időben felmerült a megtelt részek felett levő
ívtartók előre mozgatásának igénye.
Az eredeti tervek úgy készültek, hogy a megtelt, rekultivált
terület felett a ponyvát leveszik, és az ívtartókat szétszedik, elől újra
összeépítik, majd a ponyvafedést visszahelyezik és megfeszítik azt. Mikor a
mozgatás szükségessé vált, ifj. Gilyén Elemér ötlete
alapján felmerült az egész sátor tolásának a gondolata. Ekkor készült egy
tanulmány költségelemzéssel a különféle típusú áthelyezésekre. Ebből kiderül,
hogy a tolásnak ugyan jelentősebb a kezdeti költsége, de a beszállítást sokkal
rövidebb ideig akadályozza, és ezért a tulajdonos Saubermacher
Kft. ezt a megoldást választotta, tekintetbe véve, hogy az áthelyezésre még
többször szükség lesz, és az egész védőtető rendszert a távlati fejlesztésekben
is használni kívánja
A Galaskó Kft. végezte el a mozgatás során az ívekre ható erők
számítását. Ezek legfontosabb megállapításai: 40 km/órásnál
erősebb szélnél a lehorgonyzás, és feszítés nélküli ponyva nem állékony, ill. ha a mozgatás során több mint 20 centiméter hosszirányú
különbség lenne az ívtartó két csuklópontja közt, az már megengedhetetlen
feszültségnövekedést okozna az acélszerkezetben.
A mozgatás technológiáját és a szükséges szerkezeteket a Heed Kft. (dr. Szatmári István és Szatmári Tibor) tervezte
- az alaptestekbe bebetonozott
tőcsavarokról az ívek saruinak felemelését,
- a mozgatáshoz szükséges pálya ill. a kocsik terveit. E térszint felett 30 cm magasan
kezdődő pálya hidalta át az alaptestek szélei közötti 11 méteres
fesztávolságot.
A mozgatáshoz összesen további 45 tonna acélszerkezet gyártására és
beépítésére volt szükség. Az összeszerelés 2009 január
közepén kezdődött. A saruk közelében az ívtartókra újonnan beépített csövek
biztosítják a tartók együttmozgását. Ezután azon pályaelemek beépítésére került
sor, amelyen az íveket szállító kocsik csúsznak. Márciusban kezdődött az
ívtartók leemelése az alaptestekről az un. kocsikra helyezése. Ehhez
a munkafázishoz egy un. emelőhimbát terveztek, amely biztosította a
hidraulikus sajtókkal megemelt tartóvég kocsikra helyezését.
Március végére minden tartó kocsikon volt és a tolásra végül március 30.-án
került sor. Az első ív csuklópontját a pályára
támaszkodó hidraulikus sajtók tolták. Az első ív (az összekötőcsövek
segítségével) húzta a mögötte levő teljes szerkezetet, miközben a ponyva
végkikötéseit úgy húzták elől folyamatosan, ill. engedték hátul kézi
csörlőkkel, hogy az ne lazuljon föl teljesen, de ne legyen túlságosan feszes
sem. (Ezzel biztosították a szerkezet bizonyos hosszirányú merevségét.) A mozgatás
reggel 9 órakor indult és délután 4-re már a tervezett új helyére ért a
szerkezet, azaz 2 alaptestnyi távolságot, vagyis 28 métert haladt. A mozgatást
50szeres sebességgel bemutató film ide kattintva
nézhető meg. Még aznap megkezdődött a ponyva rögzítése. Az ívtartók
visszahelyezése az alaptestekre és ponyva (összesen 22 lekötő pontjának 26
kötéllel történő) megfeszítése, beszabályozása a következő három napban
befejeződött. A tolást követő napon már lehetséges volt a hulladéklerakás.
2009-ben jelentős mennyiségű veszélyes hulladék beszállítására került sor,
ezért az év végén újabb mozgatásra került sor. December 12-én 6 óra alatt 42
méterrel mozgatták tovább a csarnokot. A nagyobb mozgatási sebesség annak volt
köszönhető, hogy a dolgozók gyakorlottabbak voltak és kezdeti apróbb
nehézségeket már megoldották.
A védőtető beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem mindennapi méretei
ellenére szél okozta kár még nem érte, holott előfordult már a VHL Telepen
80-90 km/órás széllökésekkel érkező zivatar, ami nem jellemző a telep közvetlen
környezetében. A ráesett havat a szerkezet kis hőmérsékletemelkedés, szélmozgás
hatására valósággal "ledobja" magáról, ilyenkor sürgős feladat a
lecsúszott hó azonnali eltávolítása, mert az a ponyva alsó részének deformációját
okozhatja. A hó letakarítására a ponyvafedésre még nem volt szükséges felmenni,
azonban a közel 7000 m2 ponyváról lecsúszott eddig legnagyobb 25 cm-es hómennyiség elszállítása koncentrált erőfeszítést igényelt.
A fénykép a 2009. december 12-i mozgatás közben
készült
Az eredetileg tervezett (un. 7 számú) tárolótér 2012-re betelt, ezért a
korábban már megtervezett újabb (un. 10. számú) tározó fölé – két munkafázisban
– az egész ponyvafedésű acélszerkezet a Nova-Alpin
munkatársai áthelyezték. Első tovább-tolására az új helyen 2015-ben került sor.
2021 tavaszáig a fedés már 168 métert haladt tovább.